Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat

Az ortodox hívők Jézus születését és a fény érkezését ünneplik január 6-án, vízkereszt napján. A naplementével egyidőben szólalt meg a Rác-templom harangja, hagyományos vecsernyére szólítva a hívőket, amit követően Dalibor atya meggyújtotta a templom udvarán a megszentelt tölgyfa ágakból épített máglyát, a badnjakot. A hívők közben karácsonyi énekeket énekeltek, és minden jelenlévő kapott egy leveles ágacskát, amely össze volt kötve szalmával és szerb trikolórral. Ez az ágacska kerül otthon a védőszentek ikonjai mögé. Jelkép ez, Jézus szalma között születéséé, a tölgyfa ág pedig a pásztorokat idézi. A szerb közöség híven őrzi hagyományait. Mernyei Miklósné Mirjána meséli, hogy otthon karácsony estéjén korábban szalmával hintette fel az szobát, a gyerekek ezt nagyon élvezték, hiszen azon az estén ott alhattak, a szalmán. A karácsonyi ételek változatosak: ahány ház, annyi szokás - mondja. A legtöbb helyen a halászlé, a mákos és a diós derelye, vagy a mákos guba kerül az asztalra. A családi ünnepi szertartáshoz hozzátartozik a almaszeletelés is: annyi szeletbe vágnak fel egy almát, ahányan körbeülik az asztalt, és azért fohászkodnak, hogy a következő évben se legyenek kevesebben. A karácsonyfa alá dió, méz, kalács kerül, annak örülnek, hogy együtt a család. A karácsony az élet, a szeretet, az öröm és a béke ünnepe. Ha nem lett volna Jézus születése, nem lett volna keresztelés és feltámadás sem, nem lett volna keresztény vallás - vallja Mirjána, aki szerb származású, férje magyar, de soha nem volt köztük vita a szokásokról: minden egyházi ünnepet kétszer tartottak meg.