Szent Száva

Szent Száva, Rastko Nemanjić (cirill:Растко Немањић) (1175 körül – 1235), szerzetesi nevén Száva (cirill: Сава) a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt, dinasztiaalapító Stefan Nemanja szerb zsupán legkisebb fia. Az önálló Szerb Ortodox Egyház megalapítója, továbbá az első érsek, író, fordító és törvényíró: bizánci törvénykönyvet fordított az egyházi életről, kolostori szabályzatot és egyházi költeményeket írt.

A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi életmódhoz. 1192-ben a Szent Hegyre, az Athosz-hegyathosi Vatopédi kolostorba vonult, itt vette fel a Száva szerzetesi nevet. Az időközben apja lemondott a trónról és szerzetesként Simeon nevet vette fel. Közösen 1198-ban szerb kolostorként újra alapítják Hilandart az Athosz-hegyen (Jelenleg a szerbek legnagyobb zarándokhelye). Itt a külvilágtól szinte teljesen elzárva még 1198-ban összeállította a Hilandari Tipikont ( kolostori szabályzatot). Csak 1208-ban tért vissza Szerbiába és székhelyét Studenicai kolostorba helyezi át és vezető szerepet vállal a szerbiai egyház életében. Összeállítja a Studenicai Tipikont, ennek részeként írja meg az első szerb irodalmi művet "Szent Simeon életét", valamint összeállítja Szent Simeon liturgiáját. Kialakítja a szerb egyház szervezetét, nyolc püspökséget alapít, rendezi a kolostorok működését, iskolákat és kórházakat hoz létre a kolostorokon belül, összeállítja az első szerb jogszabály-gyűjteményt a Zakonopravilo-t (Nomokanon). Munkássága nyomán fejlődésnek indult a középkori szerb írásbeliség; az egyházi irodalom fordításával elősegítette a szerb irodalmi nyelv kialakulását és megerősíti ortodox vallásában az ország népét. 1219-ben a niceai egyházfőktől érseki rangot és fölhatalmazást kapott a független Szerb Ortodox Egyház megalapítására, a pátriárka az első szerb érsekké szenteli fel. 1220-ban a pápától engedélyt kap arra, hogy a szerb ortodox érsek áldja meg a szerb király koronáját.
Szentföldről való visszatértében, a bolgár fővárosban Veliko Trnovo-ban halt meg 1235-ben, az útja során megalapította a Kármel hegyen lévő Ákonban Szent György és a Sínai-hegyen Szent János kolostorát.

1237-ben Vladislav szerb király a dél-nyugat szerbiai Mileąeva kolostorba viteti át Szent Száva ereklyéit, amit 1594-ben Szinán török pasa a bánáti szerbek lázadását megtorlandó a Belgrád melletti Vracsar mezején nyilvánosan elégetteti Szent Száva ereklyéit ennek emlékére később itt építették fel a Szent Száva-templomot

Tevékenységének eredményeként megerősítette ortodox vallásában az ország népét és Szerbia civilizációs forradalmon ment át, melynek eredményeként az individuális szerb kultúra az európai kultúrák családjának egyik tagjává vált, s a kor legfejlettebb bizánci (balkáni) műveltségét közvetítő keleti kereszténységgel kapcsolódott össze.
A szentéletű államférfi nagy életművet hagyott maga után: a kolostori életet szabályozó tipikonokat (regulák: Karejski, Hilandarski, Studenički tipik), apja, Szent Simon életrajzát (Litija svetog Simeona), kánonjogi összeállításokat (Nomokanon - Krmčija), liturgikus műveket, vallásos himnuszokat. A szerbség legkedveltebb középkori személyiségét ma is a legnagyobb szentként tisztelik, Szent Száva a szerb oktatás és a kultúra védőszentje lett. Ünnepe, január 27-e munkaszüneti nap a szerbiai iskolákban.